18. fejezet/ 1. rész

Sziasztok! :)
Tudom rengeteg késéssel, de itt a következő. Legközelebb már csak a nyári szünet alatt kaptok, ne haragudjatok.

Jó olvasást!

Puszi! :)

18. fejezet/ 1. rész

Amint kilépett kifújta a levegőt. Annabeth kint várta. Talán tévedett és nem ment be?
- Hogy vagy? – kérdezte a lány.
- Megvagyok. – rántotta meg a vállát.
- Köszönöm. – lépett ki Grace is. – Tanulságos volt.
- Bevallotta, hogy gyilkolt. Ez jó, nem? – kérdezett rá a fiú.
- Igen, - egy pillanatra Annabethre nézett, majd újra megszólalt. – te viszont hazudtál nekem Chan Doo.
- Hogy érti?
- Drogoztál előző nap, amikor behoztunk, és azt mondtad sose próbálnád ki. – halkította le a hangját Grace, mert nem messze tőlük két másik rendőr beszélt.
- Azt mondtam, önként nem próbálnám ki. – választ a fiú nyugodtan. – Letartóztat?
- Nem, elengedlek. De ne lássalak bent többet. – azzal ott hagyta őket.

Chan Doo megfogta Annabeth kezét és kihúzta a rendőrségről.
- Nem kellett volna idejönnünk. – mondta Annabeth, amint kiértek. – Mivel zaklatott így fel Fred?
- Nem kell a színjáték Annabeth. – emelte fel a hangját mérgesen a fiú. – Tudom, hogy bent voltál.
- Én… - védekezni próbált, de rájött, hogy hiába Chan Doo átlát rajta, bármit is mond. – Sajnálom.
- Igaza van Frednek? Nem bízol bennem? – lépett közelebb a fiú. A pillantása fogva tartotta Annabethét. Fájt a szíve, mert fájdalmat okozott a fiúnak.
- Csak kíváncsi voltam. – suttogta. – De nem mondott semmi olyat, amit ne tudtam volna. Ne haragudj, kérlek. – érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe.
- Nem haragszom. – simított végig a lány arcán. Az egyik könnycsepp kibuggyant, és végig szántotta a bőrét. Chan Doo óvatosan letörölte, majd megcsókolta.
Először csak gyengéden nyomta ajkaira az övéit. Majd a szelíd nyomás alatt szétnyíltak a lány ajkai, és elmélyítették a csókjukat. Nem tartott sokáig, de arra elég volt, hogy Annabeth tudja minden rendben köztük.

Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. Már a visszaúton majdnem elaludt a fiú karjaiban. De most fenn a szobában még jobban rátelepedett a fáradtság. Az ágyon feküdtek, a fejét a fiú mellkasára hajtotta. Chan Doo átölelte a vállát a jobb kezével, és gyengéden a hajával játszadozott. Egy darabig figyelte mozdulatait, majd szép lassan lecsukódott a szeme.
Elmerült az álmok világában, színek kavalkádja, megélt pillanatok képei nyomultak a szeme elé. Volt köztük boldog, és szomorú egyaránt. Volt olyan, amit csak elképzelt, meg sosem történt. Először boldog volt, majd nyugtalan lett, aztán meg egyenesen ijesztő.
Arra ébredt, hogy szólítgatják. Hánykolódott, de alig tudott mozogni, és sírt. Kinyitotta a szemét. Chan Doo fekete szemei fürkészték az arcát. Lefogta a két kezét, és ő szólongatta.
- Jól vagy? – kérdezte, és magához húzta.
- Igen, csak egy rémálom volt. – suttogta. Szipogva törölte le a könnyeit.
- Először még olyan szépen mosolyogtál álmodban, a nevemet mondta, utána valami megváltozott. – mesélte a fiú. – Hirtelen kapálódzni kezdtél, és sírni. Sajnálom, hogy lefogtalak, csak nem akartam, hogy kárt tegyél magadban.
- Semmi baj. – suttogta a lány. De inkább magát nyugtatta nem Chan Doot.
- Mit álmodtál? – kérdezte halkan, miközben az ölébe ültette Annabetht.
- Azt, hogy… - nyelt egyet, érezte, hogy újra könnyek szöknek a szemébe. – hogy, Fred lelő téged.
- Édesem… - suttogta Chan Doo, és végig simított az arcán, majd a nyakába csókolt. – Nem kell féltened. Rendben? Csak a szája nagy, és amúgy is lecsukják évekre.
- Nem kellett volna hergelned, hagynod kellett volna hagy mondja, amit akar. Most nem lenne pipa. – mondta még mindig sírós hangon.
- Amúgy is mérges lenne rám. – válaszolt Chan Doo, majd felállt az ágyról. Idegesen a hajába túrt.
- Talán. De lehet, hogy elégedett lenne, és békén hagyna. De hát a büszkeséged nem engedte. – emelte fel a hangját.
- Veszekedni akarsz? – fordult felé Chan Doo.
- Nem, csak azt akarom, hogy tud, szerintem hibáztál, és féltelek. – suttogta rekedten.
- Higgy nekem, kérlek. – ült vissza mellé az ágyra. Annabeth átölelte, és szorosan hozzábújt. Nem zargatta tovább ezzel a témával. Nem látta értelmét.