13. fejezet/ 1. rész

Sziasztok!:)
Bocsi, hogy csak most hozom, de egy másik történetet írok, és elveszi az időmet. Meg el is számoltam magam. Ne haragudjatok. De most itt van végre. Várom a véleményeket.
Küldeném Klaudyának, hátha egy kis örömet szerzel benne. :)
Jó olvasást!
Puszi! :)

13. fejezet/ 1. rész

Nem sokára visszatért. Felvitte az emeletre a cuccát, kipakolt, majd elterült az ágyon. Végig gondolta az előbbi beszélgetést. Ha Fred kiborult a tetkón, akkor kétszeresen is dühös lehet rá. Bár azt se hitte, hogy felismeri, hiszen csak akkor látta, amikor készült. Egy haverja készítette.
Többször is csörögött a telefonja. Emma és Dakota is kereste. Egyiknek se vette fel. Felhívta Amyt, és megbeszélt vele egy találkát, majd inkább kikapcsolta.

Egy darabig még a szobában kuksolt, később vissza lement. Addigra már egy kicsit nagyobb volt a tömeg, és gyűltek az ismerős arcok. Jó páran üdvözölték, és kérdezgették, mi van vele. Egy idő után Alexis is befutott.
- Hazatért a megfáradt utazó? – és nevetve átölelte. – Szép kis műsor volt reggel. A hiába siránkozó, térden álló Annabeth. Mennyei látvány.
- Ne mondj ilyet! – morogta Chan Doo, és erősen megragadta a kezét.
- Pofára esett. Megérdemelte.
- Mondom, ne mondj ilyet. – farkas szemet nézett a lánnyal, de az állta a tekintetét. Vidoran figyelte a mérges fiút
- Várjunk csak, - szólt bele Fred. – valaki térden állva könyörgött a mi Chan Doonknak? Tényleg? – vihogott.
- Igen, egy lány. Még hozzá nem is akárki. – válaszolt Alexis, és elszakította a pillantását a fiúétól.
- Az, aki itt volt veled? – kérdezte Chan Doot.
- Igen, az. – válaszolt helyette újból a lány. – Rá akarta venni, hogy maradjon vagy vigye el őt is.
- Érdekes. Miért nem hoztad ide? A szép lányokat mindig szívesen látjuk.
- Ha legközelebb találkozom vele, megmondom neki, hogy ajánlatot tettél egy éjszakára. – vigyorgott Chan Doo, de igazából úgy érezte mindjárt behúz neki egyet.
- Gyere! – mondta Fred.
- Mégis hová?
- Balhézni. A többiek is jönnek.
- Jó, de ne legyünk el sokáig. Elhívtam egy csajt.
- Ha összejön, amit akarok elé is mehetsz egy kocsival. – vigyorgott, majd elnyomta a cigijét és felállt. Chan Doo ülve maradt, valahogy az autólopáshoz már nem fűlött úgy a foga, mint régen. – Na, nem jössz? – nézett rá vissza Fred.
- De, jövök már. – mormogta Chan Doo, majd kelletlenül felállt.

Húsz perccel később megálltak egy utcába, ami üres volt, de belefutott egy másikba. A másik utca is elég kihalt volt, csak két kocsi állt benne. Végül is este 10 is elmúlt már, ilyenkor hétköznap már alszanak az emberek. Chan Doo kikémelt az utca végén. Az egyik egy olcsó kis autó volt, semmi extra. De a másik egy BMW m6-os volt, még hozzá egy tavalyi modell. Azon kívül ismerős is volt neki. Ez volt az a kocsi, ami miatt elkapták.
- Te megbolondultál? – fordult vissza Fredhez.
- Felismerted Sherlock? – gonosz, lenéző pillantást vetett Chan Doora.
- Bárhol felismerném. Ez Goldwin kerületi ügyész kocsija.
- Képes vagy rá? – kérdezte halkan.
- Én ezt nem csinálom. Hozzáér egy kis szellő és beindul a riasztó.
- Csak nem félsz? – kérdezte Fred gúnyos felsőbbrendűséggel a hangjában
- Riasztó egyenlő emberek, emberek egyenlő zsaruk, zsaruk egyenlő minimum egy éjszaka a hűvösön. Bocs, de már elszoktam a bilincs szorításától a csuklómon. És semmi kedvem sincs újra annak a koszos rendőrnek a képét bámulni.
- Mit gondoltál? Visszajössz és semmit sem csinálsz. Az ilyesmi nem járja. – kiabált vele.
- Mondd meg őszintén, mi böki a csőröd? Hogy Alexist nem érdekled? Hogy rám hajt? – Fred behúzott neki egyet, mire a földre esett.
- A legjobb barátom voltál, és elárultál. Cseszd meg! Minek jöttél vissza? – zihálta a fiú. Chan Doonak pedig felrepedt az ajka az ütéstől.
- Nem tehettem mást. Nem hagyhattam bent megrohadni. Nekem nem kell Alexis. Sosem érdekelt. Tudtam, hogy te kijutsz. – Fred kezet nyújtott neki, hogy felsegítse a földről.
- Bocs. Nem a te hibád az egész. Én csak… Elborult az agyam.
- Semmi gáz, haver. De legközelebb tisztázzuk, és lehetőleg ne így.
- Jó, hogy itt vagy. Oké, - sóhajtott fel. - menjünk vissza. – intett a velük lévő két másik srácnak. – Még mindig nem szállt le a rólad az a zsaru?
- Nagyon ragaszkodó típus. – morogta Chan Doo.
- Barátok vagyunk még? – kérdezte pár pillanat múlva Fred, de Chan Doo nem válaszolt, csak hátranézett rá.