11. fejezet/ 2. rész

Sziasztok! :)
Itt a következő rész. :)
Innentől egy darabig, lehet hogy csak pár hét, lehet hogy hónapokig, heti egy friss lesz. Bocsi. Ne haragudjatok!
Jó olvasást a mostani részhez is.
Remélem tetszeni fog.
Puszi! :)

11. fejezet/ 2. rész

Chan Doo morogva csapta be az ajtót. Alexis átölelte hátulról.
- Sajnálom. – mondta csendesen.
- Sajnálod? – kérdezte. – Őszintén? – felé fordult, hogy a szemébe nézhessen.
- Nem. Nem őszintén. De úgy gondoltam ezt akarod hallani. – húzta ki magát a lány.
- Hát én... én se… – felvette a felsőjét, majd lehajolt összeszedni Alexis cuccait.
- Tényleg? – átvette a ruháit és ő is öltözni kezdet.
- Annabeth zűrösebb, mint hittem.
- Segítenél? – fordult meg, és Chan Doo odalépett, hogy bekapcsolja a melltartóját. – Miért zűrös?
- Csak nagyon könnyen felborul a lelki egyensúlya. – gúnyolódott.
- Eddig tartott a nagy szerelem? – bement a fürdőbe megigazítani a haját, és a sminkjét.
- Nem, még mindig szeretem. De nem kellene. Megváltoztam, és ez… nehéz.
- Nem vagy valami könnyűeset. – rázta a fejét rosszallóan Alexis. Chan Doo pedig csak felnevetett válaszként.
- Máris elmész?
- Nekem itt most nincs több dolgom. Ha akarsz valamit, tudod, hol találsz. – megborzolta a haját. – Még sok mindent át kell gondolnod. Csak a terhedre lennék. – lehajolt hozzá az ágyra és megcsókolta, aztán elment.

Chan Doo még aznap többször elővette és elrakta a mobilját. Nem tudta eldönteni mit is tegyen. Nem akart tovább itt maradni, mert nem tetszett neki a szitu, amibe belekerült. De elmenekülni se akart.
Szerette Annabeth, de eszébe jutott mennyire féltette magától, és, hogy mi történt Alexisszel, amikor vele volt. Őt is féltette, mégis bajba keverte. Annabethnek a legjobb, ha ő távol van tőle.
Végül eltökélte magát és telefonált.
- Mondjad! – szólt bele egy unott hang.
- Helló Fred!
- Chan Doo, öreg cimbora. – derült fel egy pillanat alatt. - Mé’ hívtál?
- Beszélnünk kell, személyesen.
- Nos, az nem fog menni. Nekem nincs dolgom veled, ha csak… De azt kétlem.
- Ez érdekelni fog.
- Vagy mégis? – érezhető volt a hangján, hogy újra érdekeltél vált az ügyben. – Mi történt?
- Majd személyesen. Akkor találkozhatunk?
- Oké, legyen. De ha félrevezetsz, megkeserülöd. – fenyegetett.
- Hol és mikor?
- Holnap reggel kilenckor a diszkóban. Hozd a cuccod is. Meg van még a szobád. Legalábbis aszem. Akkor várunk. Szevasz!
- Rendben, szevasz. – és letette a telefont.

Ezután az egész napot úgy rendezte, hogy elkerülje Annabeth. Ha meglátták egymást mindketten irányt változtattak. Dakotával is többször látta a lányt, de még mindig nem tudta elfogadni a dolgot.
Végül estefelé, amikor elkezdet bepakolni kopogtak az ajtaján. Dakota állt előtte, arrébb lépett, hogy bejöhessen.
- Elmész? - kérdezte, amikor meglátta, hogy csomagol. – Bostonba?
- New York-ba.
- Mi dolgod ott? – kérdezgette hűvösen.
- Semmi.
- Akkor minek mész oda?
- Mert miért ne? Mi ez? Vallatás? – háborodott fel.
- Mi volt ez délután? – váltott normálisabb hangnemre.
- Mi mi volt?
- Alexis és közted. Először szerelmet vallasz Annabethnek, aztán meg mással dugsz. Mi az isten van veled?
- Mióta vagytok ilyen nagy barátnők?
- Meggyőztem, hogy igazat mondtál, erre megint elszúrod. – mérgelődött hangosan.
- És ki kért meg rá? Ha pedig annyira rendezkedni akarsz, akkor csörögj rám és eldugom az ágy alá vagy a szekrénybe Alexist.
- Azért tettem, mert a barátom vagy. És most már Annabeth is. Nem játszhatsz vele kényedre-kedvedre. Te is tudod és én is, hogy őt szereted, ő kell neked.
- Ez már úgy is mindegy. Holnap elmegyek, nem hiszem, hogy látom még valaha. – halkította le a hangját.
- Miért mész el?
- Azért – ragadta meg Dakota vállait. – Azért, mert az nem én vagyok. Az a jól nevelt fiú, akit Annabeth elképzel magának. Csak a bajt hoznám rá, ha magamat adnám. Amúgy is sok a gondja, és én ezt csak tetézem.
- Nem várja el, hogy megváltozz. – suttogta.
- Már azzal megváltoztat, ha belekényszerít egy kapcsolatba.
- Az emberek változnak. Nem maradhatsz örökre nőcsábász, sőt már nem is vagy az, akit megismertem. – mondta kioktatóan. – Valld be, hogy félsz.
- Miért jobb, ha kimondom?
- Már eldöntötted, igaz? – kérdezte csendesen Dakota. Bólintott. – A régi bandádhoz mész, mi?
- Igen.
- Ez őrültség. – fakadt ki megint. – Le fognak sittelni, ha nem rosszabb.
- Te vagy a legjobb barátom, Dakota. Sajnálom, hogy itt hagylak. De nem tudsz megállítani. Hiányozni fogsz. – és átölelte. Dakota szomorúan visszaölelt, majd elsírta magát. Chan Dooval maradt egy darabig, aztán visszament a szobájába.

Délután a New York-i csapatnak próbája volt. Annabeth éppen lefelé tartott, amikor összetalálkozott a cicanadrágos, rövid toppos Alexisszel, amiből ki volt a hasa.
- Remélem jól szórakoztatok. – mondta, mikor elhaladt mellette.
- Ami azt illeti igen, nagyon is. Csak nem féltékeny vagy? – fordult vissza.
- Ó, kérlek. Rád? Ennyire ne légy egoista. Csak azért volt veled, mert én elutasítottam.
- Igen, lehet. – lépett Annabeth elé, de ő nem hátrált, szilárdan állt. - Lehet, hogy most még csak a pótlék vagyok. De ez nem lesz így sokáig.
- Chan Doo sose szerelmes. – vágott vissza Annabeth. Mire Alexis felnevetett.
- Ezt te komolyan bevetted? Egyszer volt már szerelmes.
- Nem hiszem. Álnok kígyó vagy. Hazudsz.
- Higgy, amit akarsz, pont leszarom. – hátrált el. Megfordult, hogy elmenjen, de Annabeth észrevett valamit és utána szólt.
- Várj!
- Mit szeretnél még, drágaság? – gúnyolódott.
- Az egy tetkó? – kérdezte halkan, de inkább csak megállapította.
- Csak nem te is szeretnél? Igen, egy madár. – húzta végig rajta a kezét. – Aludj jól. Nehogy legurulj az ágyról. – gúnyolódott még egy kicsit, majd elment.

Annabeth még egy jó ideig csak a tetkókon gondolkodott, meg azon, amit Alexis mondott. Egyszer volt már szerelmes. Igen, egy madár. Bárhol felismerné Chan Doo tetkóját. Egy madár. – mondta neki. - Sokat jelent számomra. A szabadságot…
De miért van Alexisnek is ugyanolyan tetkója? Valami banda szimbólum? Nem az nem lehet, ha az lenne, nem jelente semmit Chan Doonak. Sőt inkább utálná, ahogy Fredéket is.
Együtt csináltatták volna? Chan Doo szerelmes volt Alexisbe? Lehet, hogy még mindig érez valamit iránta? Nem is Dakotára kellene féltékenynek lennie?
Alexis egy dög, lehet, hogy azért varrata, hogy őt bosszantsa. Nem, ez hülyeség. Az egy tetkó. Nem kerül csak úgy oda. Főleg nem így egyik napról a másikra. Még látszania kellene, hogy friss. Az pedig nem volt az. Régi volt már. Hogy mennyire azt nem tudta, de régebbi, mint, hogy újra találkozott vele és Chan Dooval.
De egy valamiben teljesen biztos, azért hátrált el tőle, hogy felhívja a figyelmet a tetkójára. Hogy bosszantsa őt. Hogy ne higgyen Chan Doonak. Lehet, hogy szimpla véletlen az ugyanolyan tetkó, és csak kapóra jön Alexisnak. Vagy látta a fiúét, és megtetszett neki. Vagy Alexis betegesen rajong Chan Dooért, és annak a jele