1. fejezet/ 1. rész

Sziasztok! :)
Itt az első fejezet, első része. Nagy eséllyel, majd mindet két részben teszem fel, mert hosszabbak, mint a másik történeté.
Remélem tetszeni fog. :)
Jó olvasást!
Puszi! :)

1. fejezet

Kedves naplóm!
Annabeth Smith vagyok, egy átlagos 17 éves lány. Boston egyik legkiválóbb gimnáziumába járok. Az iskola üdvöskéjének is lehetne nevezni, pont, mint Elenát a Vámpírnaplók című könyvekben. Van bennünk még valami közös, mindkettőnk élete egy csapásra megfordult. Az övé egy vámpír srác miatt, az enyém egy diagnózis miatt. De ezt hagyjunk, másfél éve már, de még mindig nem tud… Sajnálom, nem megy.
Ezen az éven kívül még egy van hátra a suliból, aztán egyetemre kell mennem. Valami olyanra, amivel a szüleim is megelégednek.
De… Visszatérve a jelenbe, most épp a gimi modern- és hiphoptánc csapatának vagyok a vezetője, immár második éve. Ami elég nagy kihívás, főleg miután három éve veretlen a csapat, így folytatni kell a vonalat, ami nem könnyű.
A héten indulunk a következő versenyre. Két hetes táborozás után lesz egy elődöntő, amolyan selejtező, majd a végső megmérettetés rá egy hétre. Már kitaláltam a koreográfiát. El is kezdtünk gyakorolni. Igaz erre a két hetes tábor van kitalálva, de jobb előbb elkezdeni.
Ezenkívül nincs barátom, de minden fiú engem akar. Mondhatni, nekem mégse jön össze.
Az egyik túl hülye, a másik csak a sportról tud beszélni, vagy épp a kocsikról, a harmadik pedig túl stréber.

Annabeth kezét az egérrel tette és felvitte a piros x-re a nyilat.
- Menti a napló dokumentum módosításait? – jött a kérdés. Annabeth újra átfutotta a szöveget, majd az igen-re kattintott.
Ránézett a számítógép órájára. Már fél 8? El fog késni! Ő Annabeth Smith a tökéletes diák a második félév első napján el fog késni. Felpattant a székről. Gyorsan a tükörhöz rohant egy gyors pillantás. Elfelejtette kivasalni a haját, micsoda tragédia. Most már mindegy. Felkapta a táskáját és a dzsekijét, majd rohant lefelé a lépcsőn.
Besprintelt a konyhába.
- Jó reggelt mindenkinek! – kiáltotta el magát, majd gyorsan bekapott pár falat rántottát és felkapta a számára kikészített ételhordót. Utána rohant is az ajtóhoz.
- Ne vigyelek el, kicsim? – kérdezte az apja kedvesen.
- Megtennéd?
- Nem nagy kerülő. – Annabeth az órájára nézett, öt perc telt el azóta, hogy leszaladt a lépcsőn. Rendben, gyorsan fogott egy fésűt, meg egy hajgumit és lófarokba fogta hosszú barnás-vörös haját.
- Ez nem ér, apa. Őt elviszed, amikor késne, engem meg soha. – panaszkodott az öccse, Tom.
- Téged mindennap vihetnélek az iskolába. Már nem mintha akkor előbb bemennél.
- Igaz ebben van valami. – nevetett Tom.
Annabeth felhúzta a fekete tornacsukáját, felkapta a dzsekit és a táskát. Kilódult az ajtón és már bent is ült az autóban. Pár másodperc múlva az apja is beszállt. Az öccse pedig komótosan odasántikált.
- Siess már, te vadbarom. – kiáltott rá Annabeth mérgesen.
- Nyugi már, idegroncs. Kocsival nincs három percre a suli. – kinyitotta az első ülés ajtaját és beült az apja mellé.
Annabeth az órájára nézett, 54. Ha téved Tom az úttal kapcsolatban, biztosan megfújtja.

Nos, nem tévedett, 57-kor parkoltak le a kocsival. Annabeth egy csókot nyomott az apja arcára búcsúzásképpen, majd kiugrott a kocsiból. És már viharzott is a 3.-ra.
59-kor lehuppant a helyére és azonnal meglepte a kíváncsi, pletykálni vágyó lányok és a magukat nagyon helyesnek képzelő, randira vágyó fiúk tömege.
Annabeth csendben ült középen, és alig várta már, hogy megérkezzen Miss Stewart, a töri tanárnő és kimentse a zűrzavarból. Bár Alaric Saltzman-nak a Vámpírnaplókból jobban örült volna. Általában magától is meg tudja oldani, de most nem volt olyan állapotban. Amint belépett a tanárnő, szétrebbent a tömeg, Annabeth pedig felsóhajthatott.

A Washington életéről szóló történelem órától inkább megkíméllek titeket. Most Annabeth Smith életéről beszélnék kicsit.
Mint ő maga is említette 17 éves, tökéletes lány, tökéletes élettel. Vagyis majdnem tökéletes élettel.
Barnás-vörös hosszú haja, barna szeme van. Átlagos magas, vékony. Mindezek mellett kedves, okos, humoros és jó a beszélőkéje is.
Ötfős a családja. Az édesanyja háziasszony. Az apja menő mérnök. A nővére Németországban tanulja a nyelvet, hogy tolmács lehessen. Anette, a nővér, 20 éves egyetemista. Nem utolsó sorban van egy öccse is, Tom. Vele már megismerkedhettetek. Nem éppen megnyerő, a nővérei szöges ellentéte. Az iskola nem érdekli. Szabadidejében deszkázik és gitározik egy bandában. Egy dolog, amiben tényleg jó és szereti is.
Anette most nyáron ment ki Németországba, ez sokban megnehezítette Annabeth életét. Ők ketten a nővérével mindig legyűrték az idegesítő öccsüket, s úgy sokkal könnyebb volt minden. Most Annabeth egyedül maradt, a nővére távolléte nem csak az öccse miatt annyira borzasztó, hanem, mert egyben ő volt a legjobb barátnője is. Az egyetlen személy, akire miden titkát rá merte bízni. Ezért próbálkozik a naplóírással is, hogy találjon valakit, akinek elmondhat mindent. De rádöbbent, hogy régi éjjeli beszélgetések, fél mondatokból való kommunikációt a nővérével nem tudja helyettesíteni.
Hobbija a tánc, öt éves kora óta csinálja. Először balettozni járt, később pedig a páros tánc lett a szenvedélye. Már elsős gimnazistaként bejutott az iskolája verseny tánc csapatába, pedig moderntáncot sosem tanult, csak otthon magában gyakorolt. Mindenkit meglepett a sikerével, eleinte azt rebesgették, hogy csak az apja pénze miatt jutott be. De az első iskolai szereplésen bemutatta a nagy tömegnek, hogy igen is nagyon jól táncol. Rá egy évre megkapta a vezetői pozíciót a csapatban, mert az előző leérettségizett és egyetemre ment. Utódjának pedig őt jelölte ki. Így Annabeth az iskola csapatának eddigi legfiatalabb kapitánya.
Egy csapat öt párból áll. 5 fiú és 5 lány, ebből négy pár táncol, egy a tartalék. Mielőtt bárki össze akarná keverni a pomponokkal, szólok ez teljesen más. Ez modern tánc.
Tavaly már megmutatta, hogy ez sem fog ki rajta. Sorozatban harmadjára nyerték meg az Amerika kupát, de a világversenyen csak 3. helyezésig jutottak. Idei célja az első hely.
Jól tudja, hogy idén még nehezebb lesz megnyerni a versenyt. Azt mondják lecserélték az egyik bostoni gimnázium tánc csapatának kapitányát.
Igaz volt a hír, ő maga bizonyosodott meg róla pár hete egy bostoni ünnepségen. A csapat rettentő sokat fejlődött félév alatt. A srác, mert, hogy igen, egy fiú lett az új csapatkapitány, nagyon keményen megdolgoztatta őket. Előtte még nem látta a csapatban, szóval, amint bekerült kapitány is lett. Ami szintén megmutatta mennyire tehetséges. Majd azt is mennyire egoista. A rendezvényen többször is Annabethre kacsintott, ami csak még jobban felhergelte a lányt. Azonnal megnövelte a próbák számát, heti kettőről, négyre. Persze ez a csapatnak nem nagyon tetszett, de nem mertek ellentmondani.
Pár napja, mikor éppen tanult és a számítógépe be volt kapcsolva, kapott egy üzenetet. A srác, aki a másik csapat kapitánya megkereste. Lekaparhatatlanabb sráccal Annabeth még nem találkozott.
Azt elfelejtettem mondani, hogy a fiú nem amerikai, hanem koreai. Akinek a szülei betelepültek. Bár ő már itt született. Legalábbis Annabeth értesülései alapján. Őt magát is érdekelte, de elmondása szerint csakis stratégiai szempontból. Fel akarta mérni az ellenség erejét. Még az is megfordult a fejében, hogyha elhívja randira, akkor elmegy vele és kiszed belőle minden lényegeset. De eszébe jutott, hogy a mostani ellenfele elég agyafúrt ahhoz, hogy átlásson a szándékain. Így inkább csak a háttérben kutatott, megkérte azokat az embereket, akikben a legjobban bízott, akik neki már annyi titkot elmondtak magukról, hogy adósai, nézzenek utána a múltjának és jelenének.
Chan Doo, Lee Chan Doo, az ellenfél, eléggé könnyen kiismerhető srác. Vagány, menő, és tehetséges, egy évvel idősebb nála. A tánc a szenvedélye, de eddig senkivel sem osztotta meg. Egy haverja volt az előző kapitány és állítólag egész nyáron könyörgött a neki, hogy lépjen be a csapatba. Csakis egy feltétellel tette ezt meg, hogy ő lesz a csapatkapitány. Ekkora áldozatot pedig megért a réginek a győzelem. Egy szó, mint száz, a srác mindent megkapott, amit akart és mindenki a barátnője akart lenni, akár csak egyetlen éjszakára is.
Nos, ez az amint Annabeth a legjobban utált. Fruskákat, akik olyan buták, hogy belemennek az egy éjszakás kalandokba. De van valami, amit ennél is jobban, a fiúkat, akik eléggé okosak, és ezt ki is használják.

Ez mind a tökéletes élet része, most jön az, ami ezt mind romba dönti. A betegség. A betegség, amit másfél éve vettek észre. Aminek a kezelésének legfőbb mellékhatása a mozgás koordinációs zavar. Ez a zavar bármikor jelentkezhet, lehet, hogy csak évek múltán, de az is lehet, hogy már holnap észreveszi magán Annabeth. Eddig még nem jelentkezett, csak nagyon ritkán, ha nagyon ideges volt. Néha megremegett, olykor összeakadtak a lábai és majdnem elesett. Csak olyan dolgok, amik egy egészséges emberrel is megtörténhetnek bármikor.