4. fejezet/ 1. rész

Sziasztok! :)
Itt van a következő. Remélem tetszeni fog. Plusz kiteszek egy szavazást is. Heti kettő firss maradjon? - Ez a kérdés. Úgy gondolom, hogyha igen, akkor megosztva teszem fel a fejezeteket, ha nem akkor pedig egyben a hétvégén. Ennyit kellene eldönteni. Hogy a jobb?
Szóval jó olvasást!
Puszi! :)

U.i.: Sajnos a szavazásnál a betűszínt hiába állítom át, nem változtatja meg. Az első az Igen, a második a Nem. Mostanában furán működik a blogger. Köszi előre is a szavazatokat. :)

4. fejezet/ 1. rész

Hazáig rohant sírva. Szerencséjére csak az öccse volt otthon, akit különösebben nem érdekelt Annabeth lelkiállapota. Felrohant a szobájába, és új erővel sírni kezdet.
Másfél órán át folytak a könnyei, majd elaludt. A mobilja csörgésére ébredt fel kb. fél óra múlva. James volt az, most nem volt kedve beszélni, így kinyomta. Majd a telefont is kikapcsolta.
Aznap már nem mozdult ki otthonról, majd holnap elmegy hozzá és megkérdezi, hogy mit akart. A délután bepakolt a bőröndjébe. Az édesanyja felhívta az orvosát, aki közölte velük, hogy New Yorkban kit kell majd keresni a kezelések miatt. A szülei nagyon aggódtak, az anyja állandóan azt hajtogatta, hogy vele megy és kivesz a közelben egy szobát. De Annebethnek végül sikerült lebeszélnie erről az elhatározásról. Nem volt könnyű feladat, de véghez vihető.

Másnap reggel kilenckor ébredt. Örült is meg nem is, hogy ma már nem kell bemennie a suliba. Élete legjobb két hetét akarta eltölteni, vagy még többet, hiszen az első elődöntőn tutira túljutnak.
Végül bekapcsolta a mobilját. 23 nem fogadott hívás és négy SMS. Szinte biztos volt benne, hogy James és Chan Doo beszéltek, és most kérdőre akarja vonni, hogy miért nem mondta el neki, hogy nem tud mindent. Délután, amint vége a sulinak elmegy hozzá.
De nem kellett neki menni, fél háromkor, pont mikor indult volna, James becsöngetett. Ő nyitott neki ajtót, betessékelte, majd felmentek a szobájába. Amint becsukódott az ajtó megszólalt a srác.
- Jól vagy? Tegnap nem vetted fel a telefont. Aggódtam, így felhívtam Chan Doot. Ő pedig mindent elmondott.
- Sajnálom, én nem akartam.
- Mégis mit sajnálsz? Ő volt a bunkó. Hogy beszélhetett így veled. Még akkor is, ha ideges volt az apja miatt. Akkor sem érdemelted meg, te csak aggódtál érte.
- Most már mindegy. Tőlem azt csinál, amit akar. – Nem mondta el neki, hogy hazudtam. De biztosan elmondta, csak James tapintatos és nem említi. Miért ne mártana be a barátjánál, ha nem is kedvel? – gondolkozott magában Annabeth.
- Inkább én sajnálom, nem kellett volna hagynom a fogadást…
- Te tudtál róla?
- Csak annyit tudtam, hogy fogadtak, hogy egy lánnyal tölti az éjszakát, aki még nem volt meg senkinek, de nem tudtam ki az. Viszont gondolhattam volna, azok után, hogy téged figyelt egész este. Na, meg a tánc. És ahogy felhívta magára a figyelmedet. Az a szerencséje, hogy telefonon beszéltünk. Máskülönben biztosan kapott volna egyet-kettőt.
- Emiatt ne vesszetek össze! De jól esik, hogy kiállsz mellettem. Köszönöm. – megölelte a fiút. De megint megteltek a szemei könnyekkel.
- Jaj, ne sírj, kérlek! – törölte le James nagy lapát keze ügyetlenül Annabeth arcát. Majd a lány nagy csodálkozására meg is csókolta. Először nem tudta mit tegyen, majd a meglepődöttség elmúlásával ellökte magától a fiút.
- Mit csinálsz?
- Bocsáss meg, én… nem tudom. – mentegetőzött James.
- Most inkább menj el. Kérlek. – suttogta Annabeth. Először habozott, majd végül egy szia, jó táborozást kíséretében kilépett a szoba ajtón.

Annabeth unatkozott a délután, ezért felhívta a barátnőit és megbeszélte velük, hogy együtt töltik az éjszakát a Black and White diszkóban. 6-ra beszélték meg a találkozót. Ez a hely volt a legmenőbb és legjobb zenéket is itt játszották. Jó koktélokat csináltak, ki is lehetett bérelni és tiszta, szép hely volt. Annabethnek legjobban a fekete-fehér bútorok és a díszítés tetszett.
4 óra lett, mire mindenkivel mindent megbeszélt. Most újra kezdte a hétfő esti procedúrát. Megint engedett magának egy forró fürdőt, bár most nem áztatta magát olyan sokáig. Úgy döntött, hogy a mai estét, csak a csajokkal akarja tölteni, így nem öltözött kihívóan. Egy fehér csőnadrágot, zöldes-kék felsőt vett fel. Átkötött a derekára egy fehér szalagot és egy fehér és zöld csíkos hajráfot tett a frissen vasalt hajába.
Jobban szemügyre vette a tűszúrásokat, megállapította, hogy annyira már nem látszanak, így pulcsit nem vett csak majd a dzsekit. A szemét halványzöldre festette, kihúzta fekete szemceruzával, majd egy kevés alapozót tett és utoljára felvitte a szájfényt.
Fél hatra lett kész teljesen. Elindult a diszkóba. Nem sietett, úgy volt vele, hogy nem a tíz perc késésén fog múlni az este. Ez az utolsó éjjel, amikor minden csaj együtt lesz, aztán két, remélhetőleg 3 hétig plusz, mínusz pár nap, de nem látja némelyiket. Csak telefonon tudnak, majd beszélni, meg neten. Bár Annabeth nem volt az a számítógép és tv előtt kuksoló fajta, pedig mindkettő volt a szobájában. Ha unatkozott inkább táncolt vagy olvasott.
Mikor belépett a diszkóba még nem voltak sokan. Azonnal kiszúrta a csajokat az egyik asztalnál. Már csak ő hiányzott. Mosolyogva odament hozzájuk. Tényleg örült, hogy velük töltheti az estét.
- Helló mindenkinek! – huppant le Linda mellé. A lány azonnal átnyújtotta neki a mojitoját köszönésképpen.
- Bátorkodtam megrendelni. Hiszen mindig ezt iszol.
- Igen, köszi! – mosolygott vissza a lányra. – Ismertek!
- Hát, ennyi év után illik is. – nevetett Margaret, egy magas, vörös lány, aki szintén jó barátnője volt. – Hány éve is ismerjük egymást?
- 10 talán 12. – válaszolta bizonytalanul. – Régóta. – mosolygott. – De a mai nap csak a miénk. Egy jó kis csajos este. Jót iszunk, bulizzunk, de pasik nélkül. – felemelte a poharát és koccintott mindenkivel egyszerre.
- Szóval pasik nélkül. – nógatta Becca. Egy szőke hajú lány, akit csak pár éve ismert, de nagyon megkedvelt. – Pedig azt rebesgetik, hogy te és Chan Doo… valami alakulóban van. Vagy nem?
Annabeth majdnem félrenyelt ivás közben az alakulóban vannál.
- Nem, dehogy. Pont, hogy el akarom felejteni azt is, hogy él. Számomra nem jelent semmit.
- Hát, pedig az elfelejtés nem lesz olyan könnyű… - nézett az ajtó felé Emma, az utolsó, aki ott volt velük. Rövid, barna hajú és tengerkék szemű.
Annabeth követte a tekintetét és nem hitt a szemének. Hogy ettől a sráctól sosem szabadul! Ott volt Chan Doo teljes valójában, éppen a bárpulthoz tartott a haverjaihoz. Farmert, fekete pólót és egy kék, fekete kockás inget viselet, feltűrt ujjakkal, bőr karkötőjével a kezén, ami sosem maradhat el. Az egyik srác feléjük bökött az állával, majd nevettek valamit. Chan Doo pedig odafordult, intett nekik, de Annabeth elfordult, nem viszonozta a köszönést. Lehet, hogy gyerekes, – gondolta – de megbántott.

- Azt pletykálják, hogy nagyon jó az ágyban. – terelte vissza a figyelmüket Linda. – Végül is Dakota biztosan azért koslat annyira utána.
- Tényleg jó! – pirult el Emma.
- Nem mondod komolyan? – háborodott fel Annabeth. – Hogy dőlhettél be a dumájának?
- Nagyon meggyőző tud lenni… De nem bántam meg, sőt nem is szégyellem, életem eddigi, bár kételkedem, hogy jobb lehet még... Szóval életem eddigi legjobb éjszakája volt.
- Ja, Emmának bárki beakaszthatja, aki elég jó nyelvérzékkel rendelkezik. – nevetett Margaret, a többiek is felnevettek, csak Emma húzta fel sértődötten az orrát.
- Mondjatok bármit… Biztos vagyok benne, hogy mind szívesen töltenétek egy éjszakát vele.
- Bocs, nem szeretem a kisfiúkat. – mondta Margaret.
- Én meg nem mennék bele egy egyéjszakás kalandba. – kontrázott Annabeth. – Főleg nem vele…
- Csak aztán nehogy szűzen halj meg. – villantott rá Emma egy gúnyos mosolyt.
- Háh! Sokkal jobbak közül válogathatok. Chan Doo egy másod kategóriás. – vágott vissza Annabeth.
- Szóval csak a második kategóriába jutottam… - sóhajtott fel mögötte a fiú. – Micsoda pech! – majd lehuppant mellé a kis, fehér műbőr kanapéra. – Remélem azért nem ez az utolsó.
- Nem, de lehet, hogy így is alacsony a mércém… - tette keresztbe a kezét Annabeth. – Mióta állsz ott?
- Elég régóta. Ó, és kösz Emma a dicséretet, jól esett. – mosolygott a lányra, aki elpirult. Rátette a kezét Annabeth vállára.
- Szemét vagy! – morogta Annabeth
- Hú, de harapós ma valaki. – mondta, és a haját kezdte birizgálni. A többiek csak mosolygott a kettősön. – Levezessük a feszültséget? – kérdezte, és a nyakába csókolt a lánynak.
- Hogy te milyen egy disznó vagy. – rázta le magáról a kezét és felugrott a kanapéról. Bár azt nem tagadhatta, amikor a fiú ajka hozzáért végig futott a gerincén egy kellemes remegés. – Elmentem mosdóba, majd jövök, ha újra csak azok lesznek itt, akiket idehívtam. – mondta dacosan.
- Huhú! Aszem hátrébb csúsztam pár kategóriát. – nevetett Chan Doo. – Ne bomolj már Miss Tökéletes, csak vicc volt. Ülj már le!
- Ízetlen volt. És nem hívott ide senki… Húzz el!
Azzal eltrappolt a női mosdó felé.

Mikor kijött bentről, már nem volt ott a fiú. Így hát visszaindult a csajokhoz, de útközben megragadták a karját.
- Miss Tökéletes!
- Mi van már megint? – fordult bosszúsan Chan Doo felé. – És ne hívj így.
- Sehogy sem becézhetlek? Csak szeretném elásni a csatabárdot. Sajnálom a tegnapit. Amit mondtam, rossz passzban voltam.
- Persze, csak duma volt, hogy megbánts mi? James elmondott mindent, amit tudott róla. – húzta ki a kezét az övéből.
- Ő már csak tudja. - villant dühösen Chan Doo szeme.
- Ő legalább őszinte.
- Hát persze. - horkantott.
- Attól nem fogsz jobb fényben tündökölni, hogy mást járatsz le. Igenis őszinte velem, és kedves. Nem úgy, mint te.
- Persze, minden hátsószándék nélkül. De naiv vagy.
- Lehet. Amúgy meg, ha van hátsószándéka? Mit érdekel téged? Csak egy éjszakára kellettem volna. - gúnyolódott.
- Nem érdekel, csak szóltam. - rántotta meg a vállát. Mégis volt valami fura a hangsúlyában.
- Akkor meg? Nincs közöm hozzád. Viszlát. - fordult volna meg, de Chan Doo elkapta a kezét.
- Mindent elmondott mi? - kérdezte. - Azt is, hogy ő találta ki a fogadást?
- Mi? - suttogta Annabeth.
- Ugye. - mondta elégedetten a fiú. -Remélem, azért egyszer megbocsájtasz. – súgta a fülébe. Ilyen közelről megint megérezte azt az illatot, amit legutóbb és megint majdnem megrészegítette. Megrázta a fejét, hogy kitisztuljon az elméje, majd Chan Doo ott hagyta.