4. fejezet/ 2. rész

Sziasztok! :)
Itt a friss. Hétvégén jön a következő.
Jó olvasást hozzá. Puszi! :)

4. fejezet/ 2. rész

Nem sokkal később az öccse zenekara kezdet játszani. Be kellett látnia, hogy a csapatának jó számai vannak. Restellte, de nem sokat tudott róla. Sokszor kellett már szembesülnie a ténnyel, hogy vannak, akik jobban ismerik Tomot. Sokkal, de sokkal jobban. Próbált párszor vele beszélgetni főleg, ebben az utóbbi egy évben, de mindig úgy érezte, hogy az öccse egy elmegyógyból szököttnek nézi, aki, ahogy kiszabadult minden bogyóját lehúzta az első WC-n, ami az útjába került. Ami nem volt túl jó érzés.
De most támadt egy ötlete. Éppen vége lett egy számnak és készültek a következőhöz, amikor Annabeth felpattant a színpadra.
- Mit akarsz itt? – rivallt rá az öccse.
- Add egy percre a mikrofont. Kérlek! – kérte Annabeth.
- Megőrültél? Ugye nem akarsz énekelni?
- Nem, dehogy. Csak mondani akarok valamit és azt szeretném, hogy mindenki hallja.
- De nehogy elrontsd! – morogta az öccse, de a kezébe nyomta.
- Köszönöm! – suttogta és egy puszit nyomott az arcára.
- Á, fúj! – törölte meg az arcát Tom, de ez nem zavarta a nővérét.
- Helló! Sziasztok! – fordult a tömeg felé Annabeth, sok-sok kíváncsi tekintettel találta szembe magát. – Most biztosan azt hiszitek, hogy meghibbantam. Lehet, van benne valami… - nevetett. – Főleg azok után, amit most tenni fogok… Tudjátok, hétfőn volt itt egy buli, amire nagyon sokan hivatalosak is voltatok… Nos, ezen a bulin azt mondta nekem valaki, hogy nyuszi vagyok, ha nem táncolok vele. Többen meg is örökítettétek a mobilotokkal. Nem egy ember elküldtem nekem a neten keresztül.
- Kicsit gyorsabban, ha lehet. – súgta neki oda az öccse.
- Igen, igen, persze. Szóval most én mondom neki ugyanezt, ne légy nyuszi. Legyen egy táncpárbaj! Itt és most a következő számra, bármi is legyen az. – síri csönd lett a teremben. Még csak lélegezni sem mertek, nehogy lemaradjanak valamiről. – Nos, nyuszi vagy? – kérdezte még utoljára Annabeth. Pont mikor vissza akarta adni a mikrofont és visszamenni a helyére megszólalt valaki a pultnál.
- Szóval egy párbajt szeretnél Miss Tökéletes? – mindenki odafordult, ahol Chan Doo hetykén a pultnak támaszkodva hallgatta végig a beszédet.
- Csak ha nem félsz, hogy lealázlak… - válaszolta a mikrofonba. A fiú közelebb sétált, felugrott a színpadra és közel hajolt hozzá. Nagyon közel, de Annabeth eldöntötte, hogy azért sem hátrál, pedig a szíve megint nagy iramba kezdet.
- Mit kapok, ha nyerek? – kérdezte a srác, és mélyen a szemébe nézett.
- Mit szeretnél? – mondta a lehető legmagabiztosabban Annabeth, ami most tőle telt.
- Egy csókot… - válaszolta egyszerűen.
- Egy csókot? – ijedt meg. - Az nem lehet.
- Na, ki a nyuszi? – megfordult és leugrott volna a színpadról.
- Rendben! – acélozta meg magát Annabeth.
- Annabeth! – szólt döbbenten az öccse, de a lány nem figyelt rá.
- Ha nyersz, megcsókolhatsz, de ha vesztesz, leszállsz végre rólam. Áll az alku?
- Rendicsek! – villantotta fel Chan Doo a szokásos csibészes, féloldalas mosolyát és kezet nyújtott Annabethnek, aki magabiztosan megrázta. – Ki lesz a bíró?
- Hát a tömeg. Majd Emma fülel, hogy kié a hangosabb. Ismered a szabályokat?
- Persze, csináltam már.

A szabályok egyszerűek: a szám végéig tart a párbaj, az nyer, aki nagyobb ovációt kap. Egyszerre csak az egyik fél táncolhat. És az utolsó: a kihívó kezd. Ennyi több szabály nincs.
A tömeg szétnyílt a színpad előtt. Mindenki megpróbált az első sorokba jutni, hogy lássa, mi történik. Csak Annabeth és Chan Doo álltak középen.
- Akkor csapjunk bele! Egy, két, há’ és… – mondta be az öccse és megszólaltatta az elektromos gitárt.
Annabeth azonnal megpördült, amint megszólalt a zene. Riszált egyet lefelé, majd szexisen, a haját dobálva felállt és Chan Doora nézett. A fiú magabiztosan mosolygott vissza rá. Szintén megpördült, amint elkezdet táncolni. Majd moonwalkkal tett pár lépést hátra. Lekapta a kalapját, megpörgette az ujjai között, majd eldobta.
Annabeth odament hozzá, a mellkasára tette a kezét, elkezdte hátráltatni. A pultig vezette, majd megfordult előtte. Közel a fiúhoz lecsúszott spárgába. Dobolt párat a kezével, majd megmozgatta a csípőjét. Guggolásba húzódott és felállt, és egy puszit dobott a közönség felé. Csinált két ollózó szaltót a levegőben, majd a hajába túrt. Eddig mindkettőjüket nagy hangzavar kísérte, szinte megkülönbözhetetlen erősségű.
Most újra Chan Doo jött. Csinált egy hullámot a kezével, majd megpöckölte Annabeth orrát. Csinált pár bonyolult tánclépést a lábával, aztán kézen állt, közben meg is fordult. Majd többször átfordult a vállán és felugrott, ollózott egyet a levegőben, hullámozva a földet ért és Annabeth lábai elé térdelt.
A lány szaltózva átugorta. Felállt a pultra, megragadta a csövet a szélén. Felmászott rá és lecsúszott. Megfordult körülötte, majd kézen állt a pult tetején, háttal lefordult a róla, hogy két lábra érkezzen.
Chan Doo lépett párat előre, majd térdelésbe lement és vissza fel. Egy kézre ugrott és átpördült, újra felállt. Egy tigris bukfenc hátra, majd lekapta az első sorban az egyik lányról a napszemüvegét és felvette.
És ezzel véget ért a szám. Mindketten lihegve álltak egymással szemben.

Emma magához ragadta a mikrofont.
- Hát, elég nehéz eldönteni, szinte ugyanolyan volt. De utoljára talán Chan Doo nagyobb tapsot és huhugást kapott. Szóval a nyertes Chan Doo. Bár éppen hogy. Ezt azért megjegyezném.
- Gratulálok! – nyújtott kezet.
- Én is neked. Nagyon jó voltál. – fogadta el a srác. Annabeth megfordult, hogy elmenjen. – És hol a jutalmam?
- Éppen, hogy csak nyertél, először. Másodszor pedig te úgyse tartottad volna be, én miért tegyem?
- Á, szóval betojtál! – mondta Chan Doo és felvette a földről a kalapját. Mikor újra felállt Annabeth megcsókolta, egy hosszú puszit adott a szájára. Hirtelen meglepődött, így nem reagált időben, a lány már éppen elengedte, amikor megragadta a derekát. – Ez nem volt igazi csók. – suttogta, majd rendesen megcsókolta Annabetht.
Kezei közé fogta a lány arcát, először csak az ajkait kezdte ízlelgetni. Annabeth nem akart neki engedni, felemelte a kezét, hogy ellökje magától, de végül inkább közelebb húzta a felsőjénál fogva. Lehunyta a szemét. A kezeit a fiú nyaka köré fonta és lábujjhegyre állt, hogy közelebb érezze magát hozzá. Érezte a hátán a fiú kezeit, amint megemelik kissé. Lassan szétnyíltak az ajkai és körkörös mozdulatokkal játszadoztak egymás nyelvével. Annabeth a hajába túrt, Chan Doo pedig még szorosabban magához húzta. Végül lihegve váltak el.
Annabeth szinte azonnal észbekapott, amint kinyitotta a szemét és feltűnt neki, hogy síri csönd van. Csak néhányan súgtak össze. Elengedte a fiút, majd elhátrált tőle. Megfordult és az öccse meglepett, szemrehányó arcával találta magát szembe. Körbenézett és mindenhonnan hasonló arcok néztek rá. Volt pár kivétel, például a barátnői, akik igaz meglepődtek, de nem látszott rajtuk szemrehányás, sem féltékenység. Végül elszaladt a női mosdó felé, nem bírt tovább középen maradni, ott ahol mindenki látja.
- Annabeth! – hallotta, hogy Chan Doo utána szól, de nem foglalkozott vele, csak ki akart jutni a féltékeny pillantások kereszttüzéből.

Az egyik mosdó kagyló felé hajolt és sírt. Valaki bejött utána a wc-be. Emma volt, maga felé fordította és átkarolta. Összeölelkezve álltak a tükrök előtt. A lány nem szólt semmit, csak ölelte Annabetht.
Majd újra kinyílt az ajtó és bejött egy kis gólya az ő gimijükből.
- Húzzál kifelé! Tartsd vissza! – kiáltott rá Emma és szó szerint kidobta a wc-ből. – Jobban vagy már picinyem? – kérdezte a síró lánykát.
- Egy kicsit… - suttogta.
- Én, megértelek, hidd el. Ismerem az érzést. – sóhajtott fel, a közben újra átölelte.
- Nem tudom mi volt velem az előbb… - szipogta a szemét törölgetve egy zsepivel. – Amikor táncol az ilyen hatással van rám. Elvesztem az eszem, aztán megszólal és elveszett a varázsa az egésznek. Néha annyira bunkó tud lenni…
- Tudod mit! Azt mondtad mikor idejöttük, hogy bulizunk, iszunk, de pasik nélkül. Hát tegyük ezt! Még csak nyolc óra. Miénk az egész éjszaka. Ilyen két jó csaj, mint mi, akiket nem érdekelnek a pasik, nincs több. Szóval bulira fel és ne pityeregj nekem. Rendben? Na, - nógatta. – Rendben?
- Rendben! – bólintott Annabeth. Még gyorsan letörölgették a szétsírt sminket, majd visszamentek a tömegbe.
Margaret, Linda és Becca aggódva fordultak hozzá, hogy mégis hogy van. De leintette őket.
- Bulizni jöttem, és azt is fogom tenni. – elverekedték magukat a pulthoz. Már mindenki újra táncolt, nem foglalkoztak a lányokkal. – Kérek egy whiskyt jéggel. – szólt a csaposnak.
- Annabeth! – jelent meg Chan Doo mellettük. – Beszélhetnénk? – De Becca és Emma az útját állták.
- Hagyd őt békén! – Annabeth csak a poharát nézte nem szólt közbe, most nem akart beszélni a fiúval. – Elég kárt okoztál már mára, azzal, hogy itt megjelentél. – füstölgött Emma. – Nem kíváncsi rád. Viszlát! – integetett neki.
- Csak figyelj rá! – nézett le a pöttöm lányra. Majd leült nem messze tőlük a pulthoz.