2. fejezet/ 1. rész

Sziasztok! :)
Itt a következő. Elég érdekesen alakulnak a dolgok a szavazás után, de mindegy.
Jó olvasást! :)
Puszi! :)

2. fejezet/ 1. rész

Annabeth hazament. Ledobta a cuccait, majd megebédelt.
Úgy döntött elmegy Jameshez bocsánatot kérni és felköszönteni. Útközben majd néz valami ajándékot. Megállt több boltnál is. Végül egy vicces képeslapot és egy három kis motormodellből álló szettet vett neki. A kis motorok biztosan nagyon fognak neki tetszeni. Hiszen nagy motorrajongó, tavaly kapott is egy igazit a szüleitől. A szobája is tele van tapétázva velük, különböző típusok poszterei díszelegnek a falán.
Befordult a sarkon, így már csak pár másodperc és megérkezik. Meg is látta a nagy halványsárga házat. Előtte parkolt a fekete motor.
- Lesz, ami lesz! – suttogta, majd bekopogott. Csoszogás jött az ajtó mögül, majd lassan kinyílt.
- Annabeth! – virult ki az ajtót nyitó nő arca.
- Mrs. Gale. – ölelte meg a nőt, mint régi jó barátot. Emlékezett, hogy mennyire kedves volt vele James anyja, amikor együtt volt a fiával. Már előtte is ismerték egymást, hiszen a szüleik régi jó barátok voltak.
- Hogy vagy kicsikém? – kérdezte kedvesen.
- Köszönöm szépen jól.
- Jamest keresed? – Annabeth bólintott. Mrs. Gale felkiáltott a fiának, őt pedig betessékelte a nappaliba. Pár percig cseverésztek arról, hogy hogy vannak a szülei, hogy van Mrs. Gale és a családja, majd James jelent meg az ajtóban.
Mosolygott, amikor meglátta az édesanyja és a volt barátnője nevetgélő kettősét. A szíve mélyén tudta, hogy még mindig többet érez a lány iránt, mint barátságot.
- Menjetek csak! Én kint leszek a kertben. – mosolygott az anyuka és kiment.

Annabeth követte Jamest a szobájába.
- Nos, szia. – köszönt James, miután becsukta az ajtót.
- Szia! Ő… Szeretnék bocsánatot kérni, amiért felpofoztalak és meggyanúsítottalak. Nagyon sajnálom! Chan Doo mindent elmagyarázott.
- Ó, szóval rávett, hogy hazakísérhessen?
- Igen, aztán jól össze is vesztünk. Nos, megbocsájtasz nekem?
- Persze, nem is haragudtam. De az biztos, hogy jó nagy pofont tudsz adni. – nevetett.
- És… van itt még valami… amit csúnyán elfelejtettem. – megemelte a kezében tartott dobozt a képeslappal. – Boldog szülinapot!
- Köszönöm! – megölelték egymást, majd James kibontotta az ajándékot. – Ez nagyon király. Köszönöm szépen.
Fel is tette a motorokat az egyik szekrényre, hogy aki belép a szobába, azonnal észrevegye őket.
- Tényleg, most jut eszembe, neked még nem is szóltam a mai buliról. Nincs kedved eljönni? Megünnepeljük a szülinapom. Este 7-kor a Black and White diszkóban. Nos, mit mondasz?
- Lehet, hogy benézek, de ne vedd biztosra… James?
- Hmm?
- Miért nem mondtad el Chan Doonak?
A fiú megrántotta a vállát.
- Nem is tudom. Mindketten a barátaim vagytok. Róla nem mondtam el mindent, amit tudok. Téged meg nem köptelek be.
- Ugye nem haragszik rád?
- Viccelsz? Dehogy. A bulit is ő szervezi… Ó… Ugye attól még eljössz?
„Találkozunk még ma.” – így köszönt el tőle, a bulira gondolt. Döbbent rá Annabeth.
- Persze! – mosolygott Jamesre. Majd benézek, megkeresem őt, gratulálok még egyszer, aztán pedig lelépek, mielőtt észrevenne. – persze ezt a tervét Annabeth nem kötötte James orrára. Majd kitalál valami kifogást, ha kérdezi miért lép le olyan hamar.
- Mennyi időnk van még? – kérdezte hirtelen a fiú.
- Hogy érted? – pislogott meglepetten Annabeth.
- Nem sokára elmész abba táborba. Mikor?
- Csütörtökön indulunk.
- Aztán döngöld földbe a többieket. – nevetett James.
- Még Chan Doot is?
- Még őt is. – Annabeth is elmosolyodott.
De egyre jobban a hatalmába kerítette valami rossz érzés. Valami rossz fog történni a táborban. Még nem tudta micsoda, de inkább nem is figyelt a megérzésére.
- Nos, én megyek. Még tanulnom is kell, meg a bulidra is be akarok nézni szóval…
- Persze, nekem is készülődnöm kell. Még segítek előkészíteni a terepet. Bár 7-ig igazából el vagyok tiltva a diszkó körkényéről is, de hát én vagyok a szülinapos.
Annabeth hirtelen ötlettől vezérelve megölelte a fiút és egy puszit nyomott az arcára.
- Akkor, szia! – suttogta, majd kiment a szobából és hazafelé vette az irányt.

Hazaérve megbeszélte az anyával az estét, el is engedte, és azt is megtudta, hogy az öccse és a csapata lesz az egyik fellépő. Felment megpróbált tanulni, de be kellett látnia, hogy a mai nap történései után nem tud. Végül is egyszer ő is mehet felkészületlenül az iskolába, nem?
A találkozunk még ma egyértelmű volt, hogy mit jelentett. Nem fogja tudni megúszni Chan Doo társaságát. Így hát beletörődött, hogy egész este a nagyvalószínűséggel ittas Chan Doot kell elviselnie. Egyre biztosabb lett benne, hogy a fiú célja megőrjíteni.
Ránézett az órájára, öt óra. Vagyis van még két és fél órája. Eldöntötte, hogy nem fog pontosan érkezni, nem, pedig mindig úgy szokott. Lement evett pár falatot, majd visszament készülődni.
Kinyitotta a szekrényét. Három koktél ruhája van. Egy kék, egy fekete és egy citromsárga. A feketéről a temetések jutottak eszébe, így azt elvetette. A kék pedig nem egy diszkóba, hanem egy bálterembe illett. Így maradt a citromsárga.
Finom anyagból készült, combközépig ért. Felül pántos, enyhén kivágott volt. A szoknya résztől egy fekete öv választotta el. Nem volt túl szűk szabású, így esetleg, ha úgy alakul az este táncolni is tud. Kivett hozzá egy fekete magas sarkút, egy ezüstláncot és egy fekete kövekkel kirakott ezüst karkötőt.
A ruha kiválasztása negyed órába telt. Bement a fürdőbe és engedett magának jó forró vizet. Tett bele egy kis fürdő sót és sok-sok habfürdőt.
Kiment ledobta magáról a ruhákat az ágyára és bekapcsolt egy kis andalító zenét, majd megmártózott a vízben. Vagy félóráig kényeztette magát a habokban.
El kezdet kihűlni a víz, így kiszállt belőle. Megtörölközött, majd megszárította a vizes haját. Elővette a hajsütő vasat és lágy loknikat sütött a hajába. A CD még mindig ment a magnóban. Most egy latin vérpezsdítő zene kezdődött, mindig erre a CD-re táncol, ha unatkozik vagy, ha gyakorolni akar. Sok féle stílusú szám van rajta, most is táncra perdült öltözködés közben. Kutatni kezdet a szekrényén a körömlakkok között. Átlátszó lakkot kent végül fel a körmeire.
Nem vitte túlzásba a sminkelést sem. Felvitte az alapozót, amiből tett a még mindig kicsit lila tűszúrásokra is, majd enyhe citromsárga szemhéjpúdert, kihúzta a szemét fekete szemceruzával és eper illatú szájfényt tett az ajkaira. Kiment felvette a legszebb fehérneműit, felhúzta a ruhát is. Belelépett a cipőjébe, becsatolta, majd felvette az ágyról a kistáskáját. Megnézte, hogy van e benne elég pénz, megvan-e a személyije és a mobilja. A mobilon az időt is megnézte, 7 óra.
Bement a fürdőszobába, nyugtázta, hogy jól néz ki. Nincs rajta semmi zavaró, sikerült elfednie a bőre kisebb hibáit is. Szerencsés volt a bőrével, szép volt tejfehér és nem zsíros. Ugyancsak szerette a haját, mert engedelmeskedett neki és egy hosszú estét is kibírt nála a megtervezett frizura. Pár percig még nézegette magát, majd besöpörte a lényeges sminkeket a táskájába és lelibegett a lépcsőn.
- Milyen? – kérdezte a szüleit, amint leért.
- Gyönyörű vagy, de nem fogsz fázni, ilyen rövid szoknyában. – aggodalmaskodott az apja.
- Jaj, drágám. Nagylány már. Ne féltsd annyira! – torkolta le a felesége, majd a lányához fordult és szélesen elmosolyodott. – Gyönyörű vagy szívem. Te leszel ott ma este a legszebb.
- Köszönöm! Akkor elmentem. Sziasztok! – puszilta meg a szüleit.
Felkapta a fekete dzsekijét és kilépett az ajtón. Mire lassan odasétál pont fél lesz. Kicsit hűvös volt a levegő, de nem zavarta.