2. fejezet/ 2. rész

Sziasztok! :)
Itt a fejezet. A következőt csak hétvégén hozom. :)
Jó olvasást!
Puszi! :)

2. fejezet/ 2. rész

Mikor odaért a bulira, lerakta a kabátját, majd elkezdte keresni Jamest. Megtalálta, de olyasvalakinek a társaságában, akivel nem váltak el legutóbb szépen. De a fiú is kiszúrta és intett neki, hogy menjen oda. Így kénytelen-kelletlen, de megjátszott boldogsággal, mosolyogva átverekedte magát a tömegen.
Chan Doo ült az egyik bárszéken, James mellette állt és brandyt kortyolgatott. Dakota Fell, a rózsaszínbe öltözött Barbie baba ölelgette táncpartnerét. Aki folyamatosan próbált megszabadulni a nehezékétől.
- Sziasztok! – köszönt Annabeth, amint odaért. Megölelte az ünnepeltet és még egyszer gratulált neki.
- Azt hittem már nem is jössz. – mondta neki a fiú.
- Hogy is hagyhattam volna ki? Ez a látvány minden pénzt megér. – mutatott a bosszús képű Chan Doo-ra, aki végül már nem bírta tovább és elküldte a lányt. Dakota sértetten próbált eljutni a női mosdóba. Csak egy csöppet rúgott be.
- Óh, na végre! – sóhajtott fel Chan Doo és a fejébe húzta a kalapját.
- Én most megyek, kicsit körbejárok. – mondta James. – Itt hagyhatlak vele? – suttogta Annabeth fülébe.
- Ne féltsd te csak engem. Megoldom. – mosolygott a magas srácra, majd leült Chan Doo mellé a pulthoz.
- Mit iszol Annabeth? – kérdezte a csapos.
- Egy mojito-t kérek. – mondta neki mosolyogva. – Kevés jéggel, és sok limemal, köszi.
- Mojito-t? – nézett rá Chan Doo.
- Nem tetszik? – keresztbe tett kézzel és lábbal fordult felé. Ami nem volt jó ötlet, mert felhívta a fiú figyelmét a ruhájára. Tüzetesen végig mérte, de legfőképpen a combját nézte meg magának.
- De tetszik! Nagyon is tetszik. – fordult vissza pulthoz egy féloldalas mosoly és egy kacsintás kíséretében beleivott a poharába.
- Bunkó! – morogta a bajsza alatt Annabeth. Chan Doo meghallotta, de csak újra elmosolyodott.
- Tudsz ebben a cuccban táncolni? – bökött a szoknya felé a fejével.
- Köszönöm! – mondta a csaposnak, aki elé rakta a poharat. Elővette a tárcáját, hogy fizessen és otthagyja Chan Doo-t. De a fiú megelőzte pontosan annyit tett le az asztalra amennyibe a koktél került.
- A vendégem vagy. – mondta mosolyogva
- Kösz! – válaszolta Annabeth fagyosan. – De fizess inkább az oldalbordádnak párat. Ha persze még nem ájult bele a wc-be.
- Szóval?
- Mi szóval?
- Tudsz benne táncolni vagy sem?
- Persze! Persze, hogy tudok. De miért? – mondta Annabeth miután belekortyolt az italába.
- Akkor idd meg gyorsan! – azzal felugrott mellőle. Megpördült, és letette a pultra a kalapját.
- Mi van? Táncolni akarsz? – pislogott meglepetten Annabeth.
- Nem drágám, elvenni feleségül. – gúnyolódott vele amaz. – Ne légy nyuszi.
- Nem vagyok nyuszi! – csattant fel.
- Akkor bizonyítsd! – vigyorgott Chan Doo, tudta, hogy nyert ügye van, most már táncolni fog vele.
Elfogadta hát a felé nyújtott kezet, ami nyomban a tulajdonosához rántotta. Ekkor figyelt csak fel a számra Annabeth, latin volt. És a fiú sem szórakozott, olyan közel rántotta magához, hogy majd nem összeért az orruk. Bevezette őt a táncparkettre.
A tömeg szétnyílt előttük, mindenki őket nézte.
Annabeth teljesen megfeledkezett a körülöttük lévő emberekről. Csak a táncra figyelt. Meg volt elégedve a párjával. Ügyesen vezette őt a parketten. Szinte felette suhantak.
Salsa mozdulatokkal varázsolták el a közönséget. Megkerülték egymást, közben Annabeth meg is pördült. A fiú megragadta a kezét és magához húzta. Végigsimított Chan Doo arcán, majd az újra kiengedte a karjaiból.
Annabeth hátrahajolt, majd azonnal megforgatta, és felemelte a földről és együtt pörültek meg. A lány kitárta a karját, majd visszacsúsztatta a kezeibe, és még lentebb egészen a földre.
Annabeth végig húzta a kezét a fiú testén, majd az megragadta és a karjaiba rántotta. Fordultak párat, tettek pár salsa alaplépést.
Aztán kipörgette magától, majd vissza. A csípőjére tette a kezét és lefelé riszáltak, majd Annabeth visszafordult felé, felhúzta a ballábát Chan Doo oldalán. A fiú megragadta a combját és hátradöntötte, végig húzta a kezét óvatosan a testén, majd visszahúzta magához. Felemelték a kezüket a levegőben összekulcsolták, majd még egyszer hátrahajolt Annabeth. És vége lett a számnak.

Megint olyan közel kerültek egymáshoz, hogy csak pár centire volt egymástól az arcuk. Mindenki tapsviharban tört ki. Ők pedig egymás előtt álltak még mindig és lihegtek.
- Annabeth, Chan Doo ez gyönyörű volt. – jött oda James gratulálni. Kezében tartotta Chan Doo kalapját is. – És ezt csak rögtönöztétek igaz?
Végre elengedték egymást és a fiú felé fordultak.
- Igen. Rögtönzés volt. – nevetett Chan Doo.
- Nem volt nagy szám. – tette hozzá Annabeth. Közelített az egyik csapattársa, és egyben barátnője Linda is.
- Úh! Annabeth gyönyörű vagy. Csak úgy szikrázott köztetek a levegő. Úgy mozogtok együtt, mintha mindig is ezt csináltátok volna. Egészen meleg lett itt. – nevetett a lány. Nem vette észre, hogy a beszédével mind a hármukat zavarba hozta. – Belőled biztosan profi táncos lesz. – lelkendezett tovább.
Profi táncos. Igen, Annabeth az akart lenni. De most, hogy ezt más is említi, főleg a betegsége kezelése miatt. Pánikba esett.
- Bocsássatok meg! Friss levegőre van szükségem. – mondta azzal kirohant. Tudomást sem vett az emberekről, akik gratulálni akartak. A dzsekijét sem vette fel, csak ki akart jutni.

Kirontott az ajtón, majdnem fellökve egy lányt. Bocsánatot kért és már ment is tovább.
A diszkó mellett leült az út padkára. A fejét a térdére hajtotta és csak a lélegzésére próbált figyelni. Rettentően hideg volt egy szál koktél ruhához, de most nem zavarta. Csak azon járt az esze, amit Linda mondott. „Úgy mozogtok együtt, mintha mindig is ezt csináltátok volna.” „Belőled biztosan profi táncos lesz.”
Ez a két mondat kiütötte a biztosítékot Annabethnél. Még mindig a térdét fogta, de most felnézett az égre. Valamit a vállára terítettek. A puha, más valaki testétől meleg anyag jól esett a hideg bőrének. Majd le is ültek mellé a padkára.
- Miért jöttél utánam? – kérdezte.
- Féltem, hogy megfázol. – felelte Chan Doo. – Köszö… Hagyjuk!
Annabeth jobban magára húzta a fekete zakót, és hálásan nézett a fiúra. De ő a távolba meredt.
- Min gondolkozol?
- Semmin nem érdekes. – egy ideig csendben ültek, majd a lány törte meg a csendet.
- Menjünk vissza!
- Rendben! – állt fel Chan Doo, majd felsegítette Annabeth-et is.
- Köszönöm a zakót. – le akarta venni, de a fiú megállította.
- Hagyd fenn! Tánc közben… lejött az alapozó… a kezedről. Hacsak nem akarod, hogy mindenki megtudja és találgatni kezdjen, akkor… - zavarba jött, Annabeth még sosem látta zavarban, de hálás volt neki.
- Miért segítesz? Nem érdemlem meg. Mindig elutasító vagyok veled, te meg…
- Figyelj! Nincs most kedvem egy önostorozó lányhoz. Csak menjünk vissza, rendben? – Annabeth bólintott és elindult befelé, Chan Doo pedig követte.

A buli további részében nem nagyon szóltak egymáshoz. Annabeth inkább Jamesszel törődött és Lindával és a többi lánnyal beszélgetett. Chan Doo pedig kikezdett minden lánnyal. Viszont, amikor a fiú nem figyelt, ő is jobban megnézte magának. Eddig nem is figyelt az öltözékére, ami egy fekete farmerből, egy szürke ingből, egy fekete mellényből, a fekete zakóból, amit most ő viselt és egy pár fekete tornacsukából állt. Nem nézett ki rosszul. A szürke kalapja most is a fejébe volt húzva, és így ült le Annabeth mellé a bárszékre.
Észrevette, hogy a fiú nem sok alkoholt ivott az éjszaka, mindig volt nála pohár, de nagyrészt ugyanaz. 3 maximum 4 pohárkával ihatott. Egyre kevesebben voltak a diszkóban, hajnali egy volt már majdnem. El kezdtek haza szállingózni, mert másnap mégis csak iskola. Annabethnek holnap kell utoljára bemenni. Csütörtökön indulnak, a szerdát pedig megkapták a készülődésre. Gondolt már rá, hogy ő is haza megy. De valami miatt mindig meggondolta magát.
Aztán végül egy után tíz perccel elment a dzsekijéért, majd elköszönt Jamestől, Chan Doonak pedig visszaadta a zakóját.
- Én is megyek, most már haver. Ha nem bánod. Van még egy kis dolgom. Szevasztok! – köszönt el Chan Doo is Jamestől és a többiektől. Majd ő is kiindult és a lány után futott.