8. fejezet/ 1. rész

Sziasztok!
Friss!!!! Megérkezett. :D Kicsit furcsán jön ki az egész, ez most csak 2 oldal hosszú, a kövi 4,5 lesz, de így tudtam szétválasztani. Bocsi! :)
Jó olvasást!
Puszi! :)

8. fejezet/ 1. rész

Egész úton nem szóltak egymáshoz visszafelé. A buszon tüntetőleg végig az ablakon bámult kifelé Annabeth. Többször úgy érezte, hogy Chan Doo őt nézi, de egyszer sem pillantott a fiú felé.
Mikor leszálltak a kaput zárva találták. De Annabetht most valahogy ez sem érdekelte. Nem érdekelte, hogy esetleg az egész estét kinn kell tölteniük.
- Át kell másznunk. – szólalt meg Chan Doo. – Gyere! – és bakot tartott a lánynak. Annabethnek eltartott egy pillanatig, míg felfogta mit is akar. Végül megfogta a kerítést, az egyik lábát a kezébe helyezte a másikkal rálépett a vasra. Először lecsúszott a lába és visszazuhant Chan Doo karjaiba. Mindketten felnevettek az elbénázott próbálkozáson, majd találkozott a pillantásuk és elkomorultak. Chan Doo rögtön elengedte a derekát.
A második próbálkozás már sikeres volt, Annabeth puhán landolt a másik oldalon. Chan Doo is felmászott és már mellette is állt.
- Ezt megúsztuk. – sóhajtott fel Annabeth.
- Ebben ne legyen olyan biztos Miss. Smith. – mindketten megfordultak és az iskola igazgatójával és Alexisszel találták szemben magukat.
- Igazgatónő. – suttogta Annabeth.
- Jöjjenek mindketten az irodámba. Maga pedig – fordult Alexishez. – Menjen pihenj le. – még gúnyosan rájuk mosolygott, majd elindult vissza. - Jöjjenek velem!
Annabeth és Chan Doo egymásra néztek, majd hang nélkül követték az igazgatónőt.

Bevezette őket az irodájába. Leült az asztala mögé, majd intett nekik, hogy ők foglaljanak helyet. Annabeth kihúzta az egyik széket és leült rá. Chan Doo habozott, majd ugyanúgy tett. Velük szemben pirosan a képükbe vágta egy óra az időt. Még ez is idegesítette most Annabeth. 21:34-et mutatott. Nem volt még annyira késő, de a házirendet bőven túllépték.
Annabeth még sosem tett semmi szabályellenest. Azt hitte legalább egy kis megbánást fog érezni, de nem. Jobban érdekelte Chan Doo, mint a szabályok. Milyen büntetést kaphat? Esetleg takarítaniuk kell? Ki fogja bírni.
- Mégis mit gondoltak? – kérdezte az igazgató. – Magukra nem vonatkoznak a szabályok? Azt hiszem, eléggé világosan le van írva, hogy 18 óra után az iskola területét elhagyni tilos. Vagy tévedek Miss. Smith?
- Tudok róla, igazgatónő.
- És akkor mégis miért tett ellene? Maga szintén, ez az első alkalom, hogy itt van és máris szabályt szeg. – nézett Chan Doora. – Mindkettőjük csapatát eltiltom a versenytől.
- Mi? – Annabeth majd kiesett a székből olyan gyorsan ugrott fel.
- Ezt nem teheti. – ugrott fel a fiú is.
- De igen, megtehetem. Holnapután délután visszautaznak Bostonba, maguknak véget ért a verseny. Most elmehetnek. További jó éjszakát. – vigyorgott rájuk negédesen az igazgató.
Mindketten az ajtóhoz léptek, már indultak is kifelé, amikor Chan Doo visszafordult.
- Elnézést. Kérdezhetek valamit?
- Tessék?
- Ezt érthetjük úgy, hogy nem minket zárt ki, hanem a két csapatot?
- Ő… igen. – válaszolta bizonytalanul az igazgatónő.
- Vagyis, ha egy másik felállású csapatban táncolnánk, az rendben lenne?
- Igen, de honnan szerez ilyen gyorsan annyi embert? Hiszen a csapatát kizártam, és…
- Mi van akkor, - vágott a szavába Chan Doo. – ha a két csapat tagjaiból összeáll egy csapat és Boston nevében lépnek fel, nem pedig valamelyik gimnázium nevében? Lehetséges lenne?
- Kétlem, hogy ki tudná békíteni a csapattagokat, de igen, ez esetben felléphetnek. Elégedett a magyarázattal?
- Igen, köszönöm. – vigyorodott el a fiú. Majd kitolta Annabethet a szobából és becsukta az ajtót.

A folyosó végéig sétáltak, majd Annabeth izgatottan, mégis félve fordult Chan Doohoz.
- Mit tervezel?
- Nem lehet egy olyan helyen, ahol nincs a falnak is Alexis füle? – vigyorgott még mindig.
- De… - nevetett Annabeth. – Hozzátok menjünk vagy hozzám és Emmához?
- Mivel nálam nagy eséllyel egy Dakota vár, hogy lecsapjon rám, mint a zsákmányára… Inkább Emmát választom.
- Nagyon jó kedved van. Most tiltottak el és jó kedved van.
- Neked is az lesz, ha megmagyarázom. De sejted már, nem?
- De, igen. Sejtem. – közben gyors léptekkel elindultak Annabethék szobájához.
Már az ajtó kinyitásával babrált, amikor Alexis jelent meg mellettük.
- Mi van, annyira szomorúak vagytok, hogy megvigasztaljátok egymást? – mondta gúnyosan.
- Fogd be! – rivallt rá Annabeth.
- Nyugi. – suttogta Chan Doo és megfogta a lány kezét. – Miért fáj az neked, hogy jóba vagyunk? Csak nem féltékeny vagy? – gúnyolódott.
- Én? Dehogy. Mindenben jobb vagyok, mint Annabeth.
- Abban, hogy hogyan tegyél keresztbe másoknak tényleg jobb vagy, mint én. – elfordította a kulcsot és belökte az ajtót. Megszorította Chan Doo kezét és behúzta maga után. – Viszlát Alexis! – és a mérgében egyre vörösödő arcú lányra csapta az ajtót.